Japán esküvő, menyasszonyi ruha







Japán esküvő, kimonó.

Hagyományos és modern esküvői viselet Japánban.

  

 

Régebben az esküvői ruha Japánban a kimonó volt. Ma már a japán nők közül is, sokan választják, a hófehér menyasszonyi ruhát, esküvőjükre.

A kimonó típusai között külön kell választani a formai elemeket és a díszítő mintákat. Formai szempontból különbséget teszünk férfi és női kimonó között, illetve a női kimonókon belül elkülönítjük az esküvői viseletet.  A fennmaradó rész csakis az alapján oszlik meg, hogy az adott kimonóhoz mennyi anyagot használtak fel.


Esküvői kimonó







A japán esküvői viselet rendkívül összetett, ugyanakkor sokoldalú is. Függ attól, hogy az adott esküvő buddhista vagy sintoista szellemben köttetik-e meg, esetleg polgári házasságkötésről van-e szó. De manapság már a tradíciókon felül a menyasszony ízlése is mérvadó: vannak, akik a “fehér” esküvőt preferálják, míg mások a színeset.A hagyományos japán fehér esküvői kimonó (shiromuku) több rétegből áll: alsóruházatként egy hófehér, fölötte általában fehér uchikae, amely azonban lehet piros, arany, anyagában fényes szálakkal átszőtt, “hivalkodóbb” is. Az esküvői viselet kiegészítője egy díszes paróka és hozzá való kalap.

Az obi a kimonó megkötésére és díszítésére használt széles öv, férfiak és nők is hordják. Anyagát tekintve a legegyszerűbb pamuttól a legfinomabb kézi festésű selyemig mindent felhasználtak. A leghivatalosabb viselet: egész hosszában, mindkét oldalon díszített. Meghatározott szélessége 33 cm, azonban egyedi megrendelés alapján lehetőség volt kisebb méretek készítésére, amennyiben a vevő ezt kívánta.
Anyaga mintás brokát vagy szőttes, melyet gyakran aranyszállal díszítettek. Nagyon népszerű volt, azonban elképesztő ára és súlya miatt mostanában legtöbbször hivatalos alkalmakkor és esküvőkön hordják.Mára már visszaszorult a hagyományos esküvői szertartás Japánban. A mai fiatalok az amerikai filmekben látott fehérruhás, pompás esküvőt preferálják. Kisvárosokban, illetve a nagyvárosok hagyományőrző negyedeiben láthatunk csak  régi stílusú esküvői meneteket.Régen a háztűznézővel indult a nagy nap. Ez eredetileg egy reggeli és egy késő délutánba, vagy akár éjszakába is nyúló a látogatás volt. A vőlegény kíséretével reggel megérkezett a menyasszonyhoz. A vőlegény kísérete jó barátokból és egy jelentős ismerős házaspárból állt, akik a menyasszony szüleinek és testvéreinek ajándékot adtak. Ők itallal kínálták és szívélyesen üdvözölték a kis csapatot és bemutatták saját ismerőseiknek. Ezután csak a vőlegény barátai maradtak ott, a vőlegény és a kísérő házaspár hazament és a vőlegény otthon várt az esti látogatás időpontjáig. Késő délután zajlott le a következő látogatás, és sokszor sötétedéskor indultak el, talán hogy kifejezzék, milyen nehéz elmenni a szülői házból. A menyasszony szülei így szóltak: „Jól elbeszélgettük az időt”, majd megindult a menet. A menyasszony és a vőlegény hozzátartozói külön sorban vonultak. A menyasszony és a vőlegény mellett mentek a barátaik, a barátok mögött a többiek. A menyasszony szülei ilyenkor otthon maradtak, őket egy családhoz közelálló házaspár helyettesítette.A menyasszony holmijait szokás volt egy-két nappal az esküvő előtt átszállítani a vőlegényhez. A vőlegény házába érve az így szólt: „Megérkeztek a holmik”, erre az emberek, mintha kiállításon lennének, megtekintették és dicsérték azokat.A kelengye a menyasszony családjának társadalmi helyzetét és gazdagságát mutatta.
A vőlegény kompániája papírlámpást tett az ajtóhoz és üdvözölte a menyasszony csoportját. Szalmát összefogva fáklyákat készítették és azt kettesével, egymással szemben állva feltartották. Ez alatt az árkád alatt csak a menyasszony mehetett át, a bejárattól a konyhába ment és így rögtön feleséggé változott.
Ezután ismét sorba álltak, majd a vőfély így szólt: „Most pedig igyuk az egymást közelebb hozó hideg szakét!” A vőlegény barátja kezdte a sort, körbeadták és a menyasszony ismerőse fejezte be. Ezzel az italkörrel ismerték el a házasság létrejöttét, érvényességét, a két család közötti kapcsolat megszületését.
Az újdonsült feleség három nappal az esküvő után férjével és annak barátjával hazalátogatott a szülői házba. Ajándékba édességet stb. vittek. A lány nem maradt ott éjszakára, hanem hazament új otthonába. Ezután márciusban, májusban és szeptemberben, illetve a bon-ünnepkor és újévkor látogatott haza.A színeknek és a számoknak az esküvőkor máig nagy jelentőségük van. Az ekkor viselt kimonó színe hagyományosan a piros. a japánoknál ugyanis a jó eseményeket pirossal és fehérrel, a rosszakat fekete-fehérrel jelzik. A pénzajándék borítékát máig piros-fehér szalaggal illik átkötni, azonban már előfordul az ezüst-arany illetve a piros-arany kombináció is, melynek nincs jelentése, csak jól néz ki.
Ami a számokat illeti, a japánok ősidők óta szerencsésnek tartják a nyolcast, így esküvőkor is lehet ilyen számú virágot stb. adni. Noha a páros számokat különben szerencsétlennek tartják, mivel elválást jelentenek, divatba jött az esküvőkön a kettes is, mely a párt jelenti.Manapság japánban nyugati hatásra, különféle esküvői ceremóniák vannak. Az ősi tradicionális esküvő helyszíne a shrine. Amely mostanság abban a hotelben helyezkedik el, ahol az esküvő meg van tartva.Egy Shinto pap vezeti a ceremóniát, amelyen a pár kimonóba van öltözve, és a pár szűk családi köre vesz részt. A ceremónia alatt a pár megtisztul, szakét iszik, és a vőlegénynek fel kell olvasnia a kötelezettség-vállalás szavait. A végén egy szimbolikus ígéretet tesznek KaminakA ceremónia után üdvözli a pár a megjelent vendégeket, és elkezdődik a parti. Általában a vendégsereg száma 20-200 fő, akik rokonok, barátok, főnökök, munkatársak. Elsőnek a pár üdvözlőbeszéde hangzik el, majd az ételt szolgálják fel, és néhány vendég közreműködik egy beszéddel, dallal. Az ünnep alatt a vőlegény és különösen az ara több alkalommal cserél ruhát. A parti végén a pár egy beszédet tart, és megköszönik a vendégeknek a részvételt. Az elmúlt évtizedekben a Japán párok sok nyugati elemet vettek át. Sok menyasszony fehér ruhát visel, és az egész ceremónia Keresztény egyházban van tartva, mindannak ellenére, hogy a pár nem keresztény.Átvették a tortaszelés rituáléját is, valamint
a gyűrű cserét és a mézesheteket.